VERSEK : A medve és a róka

"Jaj énnékem, jó szomszéd!"

"Mi az? Mit sírsz, vén medve?"

"Hogyne sírnék én medve,

hogyne sírnék, zokognék.

Azért fáj a szívem bévül

szüntelen,

mert én, árva, farok nélkül

születtem.

Még a kócos kiskutyán is

farok van,

csóválhatja, csóvás kedve

ha szottyan.

Még a huncut macska is, s a

kakaska

emelhetik rongyos farkuk

magasra.

Én is ilyen boldog lennék...

azonban

farkam nincs, csak búsulok a

vadonban.

Doktor, doktor, jó doktor,

szánj meg engem, kérlek,

varrj egy farkat hamarost

énnekem, szegénynek!"

Kacag doktor Jajdefáj,

s míg gyógyszert kever,

az oktondi mackónak

szépen így felel:

"Jól van, lelkem, megértelek valóban,

s fiókomban ahányféle farok van:

pótolhatja, ami nincs, a tiedet,

válogass csak, s ami tetszik, viheted.

Fecskefarok?

Szamárfarok?

Lófarok?

Rád varrhatok négyet is, ha akarod!"

Tükör elé áll tehát a jó állat

s kutyafarkot, macskafarkot próbálgat,

tanácskérőn pislogva a rókára,

ki a dolgot rögtön fogja mókára,

s így szól: "Mind e farok szürke s felemás,

mackó komám, nem leszel így elegáns!

Pávafarok, illegő és csillogó,

az a szép, a billegő és villogó!

Azt végy! Aranyt, zöldet, kéket,

így leszel szép, mint az élet!"

Buta mackó ennek nagyon megörül:

"Így járok majd bizony réten s hegy körül!

Ez ám szép, a pávafarkos viselet!

Aki meglát, szíve-lelke bizsereg.

Sóhajtoznak majd a többi állatok:

- Nézzétek csak! Milyen szépség járhat ott? -

Medvenépünk csodálja az erdőben,

közülük én hová-mivé fejlődtem.

Fájdalmasan érzi farka hiányát

s betegíti az irigység mindnyáját!"

Kineveti őt a doktor,

s szól fejét csóválva sokszor:

"Minek néked ez a tarka?

Jobb lesz tán a kecske farka!"

Buta mackó erre mind

jobb mancsával nemet int

s szól: "Nekem biz sose varrnak

holmi vacak birkafarkat!

Nékem csak a páváé kell,

mely aranyban zölden kékell.

Erdőn-mezőn így akarok szép lenni,

szépségemmel vadonszerte kérkedni!"

S lépdel íme, kényesen,

hegyen-völgyön fényesen.

Aranyos és zöldes-kékes

háta ragyog,

csillog-villog az az ékes

pávafarok.

Róka folyton kíséri

s hangos szóval dicséri:

"Így hangzik a nóta már ma:

szebb a medve, mint a páva!

Ilyen szépet a vadonban

nem látott a méztelep,

meg sem ismertelek nyomban,

mert pávának néztelek.

Ám e tollal szebb vagy nála,

pávább vagy te, mint a páva!"

De míg mackó élvezi e szöveget,

a lápon át vadászcsapat közeleg.

Feltűnt nékik messziről a csillogás,

mackó farka aranyán a villogás.

Bucka mögül kiugrálnak sebesen

Mackó! Ennek nem lesz tréfa fele sem!

Buta mackó nem tudja, hogy üldözik,

farkát nézi, hogy a tócsák tükrözik.

A rókával gyönyörködik farkában

(aranyosban, zöldes-kékes tarkában!)

se lát, se hall, pedig kutyák s vadászok

serege már pagonyába bemászott.

Meg is fogják - ó, ne hagyj el,

reménység! -

Megkötözik hevederrel

szegénykét.

Neveti a róka:

"Ez aztán a móka!

Szépségeddel virágszál,

nem sokáig pompáztál!

Kellett neked pávafarok,

kivarrott és ragasztott?

Hogy ne kérkedj, most a bajod

ellátják a parasztok!"

Odaugrik, pávatollát tépázza,

kicibálja, s az egészet szétrázza.